Az elmúlt mintegy két évtizedben, ahogy szigorodtak az épületek hőszigetelésével kapcsolatos szabályozások, és nőtt az energiaár, előtérbe került az újrahasznosítható, környezetbarát hőszigetelőanyagok gyártása.
Erre jó példa a szinte teljesen újnak mondható ECOSE technológia bevezetése. Amíg a kőzetgyapot vagy üveggyapot alapú hőszigetelő előállításához kőolaj bázisú vegyszereket használnak kötő- és formaképző anyagként, ennél az új technológiánál már szerves anyagot alkalmaznak. A termék egyik legjelentősebb hazai forgalmazója a Knauf Insulation Kft.
A nagy hőszigetelési lázban nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy az épület határoló szerkezeteinek (fal, födém, tetőtéri fal, válaszfal) minél több hőszigetelő anyaggal történő ellátása önmagában még nem eredményez kedvező hőérzetet. Fontos, hogy a szerkezet súlya is elég nagy legyen ahhoz, hogy télen tárolni tudja a hőt, nyáron pedig kellemes hűvöst biztosítson a házban.
Korábban a beépített tetőterek esetében a fűtetlen padlástér-belső tufatéglából készült, és nádpallót terítettek rá hőszigetelésként, majd vakolás után lefestették. Így a falréteg súlya hőszigeteléssel együtt kb. 200 kg/m2 volt.
Manapság azonban az ilyen jellegű falakat úgy készítik, hogy lécváz közé hőszigetelő táblát helyeznek, majd két irányból gipszkartonnal fedik, majd lefestik. Ez a falréteg kb. 35 kg/m2 súlyú.
Mindkét esetben elmondható hogy télen jó a fűtési energiafelhasználás, a meleg benn marad. Nyáron viszont már nem ilyen egységes a kép, a kisebb súlyú fal melletti terek hőérzet szempontjából gyakorlatilag elviselhetetlenek.
A tanulság az, hogy épület-felújításnál vagy -bővítésnél, ha új kültéri határoló falat kell építenünk, a vékonyabb téglafal és több hőszigetelő-vastagság helyett előnyösebb az olyan szerkezet, amelynél nagyobb a téglafal vastagsága, a hőszigetelés pedig arányosan kisebb.
Milyen anyagok állnak rendelkezésre?
A cellulóz a növényi sejtek egyik legfontosabb alkotóeleme. Szerkezete, valamint speciális kezelése miatt kiválóan tűzálló anyag. Táblás, valamint ömlesztett, zsákos kiszerelésben is elérhető. Az ömlesztett kivitelű anyag bejuttatása a helyére befúvó géppel történik. A kivitelezést a minőséget szem előtt tartva, minden esetben bízzuk szakemberre!
Az utóbbi időben rendkívül elterjedt, kedvelt szigetelőanyag a befújható üveggyapot is, ami minden szempontból előnyösebb, hiszen ellentétben a különböző hőszigetelő anyagokkal, a beépítésénél könnyebben kezelhető és még a tetőt sem terheli meg.
Minden paraméternek megfelel (éghetetlen, tömör szerkezetté alakul bedolgozás közben) így gyorsan és hatékonyan elvégezhető a legtöbb utólagos szigetelési munka!
A műanyag habok nem megújuló nyersanyagból készülnek, és nem hasznosíthatók újra. Erős érv mellettük viszont az a tény, hogy jó hőszigetelő képességűek: ahol például 15 cm kőzetgyapot hőszigetelést kell alkalmazni, ott elegendő a 10 cm vastag hőszigetelő hab is. Másik előnye, hogy egyes típusai nem érzékenyek a vízre, és ezt nagyon kevés „megfizethető áru” szigetelőanyag tudja. Tehát a talajjal érintkező falak, pincefalak külső oldali hőszigetelésére ideálisak.
Külföldön forgalmaznak hagyományos celofán anyaghoz hasonlító, cellulóz alapanyagú, közel átlátszó hőszigetelő anyagokat is.
Mi hová használhatunk?
Fontos tudni, milyen hőszigetelő anyagokat használjunk a házak különböző anyagú határoló szerkezeteinél.
Vályog- és földházakat tilos műanyag habbal szigetelni!
Ide a természetes alapanyagú hőszigetelők szükségesek: nád, kőzetgyapot, len-és kenderlapok.
A téglaházakra, téglablokkos, betonelemes falú házakra az összes felsorolt hőszigetelő anyag alkalmazható. Itt az építtető fantáziáján múlik, hogy mit választ. Természetesen az a szerencsés, hogyha az építész ad javaslatot – hőtechnikai szakértő bevonásával – a hőszigetelő anyag típusára.
Tetőtereknél természetes eredetű hőszigetelő anyagot érdemes használni: nád, gyapjú, ECOSE technológiájú szálas hőszigetelők.
Szakmai tanácsért, helyszíni felmérésért keresse Kollégánkat az alábbi elérhetőségen: